Bom dia,

itt vagyok újra, egy hónappal a megérkezésem után eljutottam az első héthez. Ebből is látszik, hogy mennyire nincs időm. Minden napom nagyon sűrű, a hétvégék meg még jobban. Bevallom őszintén ez az egy hónap nagyon gyorsan elment. Renget minden történt már most velem, rengeteg embert ismertem meg és rengeteg barátot szereztem.

De menjünk vissza az első hétre... 

Az eseménydús hétvége után hétfő reggel már a reptéren kezdtünk, mert megérkeztek a német cserediákok. A díszes fogadtatás után,aztán délután elkezdődött az 5 napos orientáció. Ahol megismerkedett a districben lévő 32 cserediák. Nagy élmény volt megismerni ennyi embert a világ minden pontjáról. Az orientáción a megye kultúrájáról, az ételeiről, szokásairól tartottak nekünk előadásokat, ugyanis minden megye akkora nagy, hogy teljesen eltérnek a szokásaik. Minas Gerais, amiben én is vagyok nagyobb, mint Németország. Aztán bemutatták nekünk a kirándulásokat amik az éven lesznek és minden nap portugál órákon vettünk részt. Aztán a városban lévő múzeumokat látogattuk meg minden délután.. Kivéve pénteken, mert akkor egy 2 órányira lévő barlangot néztünk meg. A barlang elég nagy volt, de nem olyan szép, mint az aggteleki. Az úton viszont jót szórakoztunk, mert kitaláltuk, hogy minden nemzet énekelje el a himnuszát a saját nyelvén. Elég vicces volt mivel legtöbbünknek borzalmas hangja van. Már egy hét után, ebben biztos vagyok, hogy életre szóló barátságok születtek.

Aztán a hétvégén életem egyik legemlékezetesebb eseményén vehettem részt 15 cserediákkal=> az Olimpián. Itt Belo Horizonte-ban rendezték meg a női focimeccseket. Mi 2 meccset néztünk meg. Hatalmas élmény volt ahogy az óriási arénában rengeteg ember szurkolt.

Az első egy hét után kezdődött a suli, amitől a legjobban féltem, mert nem tudtam, hogy fognak engem kezelni és milyen lesz az iskola, az osztály.

A következő bejegyzésben részletezem az iskolát és az elmúlt egy hónapot.

2016/07/29

Megosztás a facebookon

Kedves családom és barátaim,

Ezen az oldalon szeretném nektek elmesélni az Exchange évem legfontosabb pillanatait, amennyire csak tudom ezt a hatalmas élményt írásban is kifejezni. Ez egyben nekem is egy emlék marad a későbbi évekre.Lassan már egy hónapja itt vagyok Brazíliában és most érzem azt, hogy már kezdek belerázódni az itteni életbe. Már megszoktam a család ritmusát, az iskolát és a brazil mentalitást is.

De kezdjük az elején...

Az utazás előtt egy héttel már minden a feje tetejére állt, beszerezni az utolsó dolgokat az útra (az ajándékok a magyar ételek, a bőrönd bepakolás és sok egyéb) és közben elbúcsúzni mindenkitől. Azon a héten az egyik szemem sírt, a másik meg tele volt izgalommal. A repülőnk csütörtök délután indult. A reptéren találkoztunk Liliékkel, mert szerencsére nem egedül kellett utaznom a hosszú úton. A reptéren sírás rívás volt, de én rosszabbra számítottam "AZ UTOLSÓ PILLANAT" érzésre.

Szerencsére, hogy nem egyedül utaztam, mert Frankfurtban 6 órát kellett várnunk és így legalább elszórakoztunk a gépre várva. A 12 órás utat nagyon jól bírtuk és szerencsére 5 órát sikerült aludni, egyébként az Ír olimpikonok is velünk utaztak.

Aztán Lili Sao Pauloban maradt és ekkor éreztem azt, hogy egyedül maradtam egy évig, távol mindenkitől. Bár ez az érzés kb 1 óráig tartott, mert mikor megérkeztem Beloba és megláttam a családomat és Ivant a hatalmas brazil kalapban és kiegészítőkben máris elkezdődött egy másik élet.

Aznap délután rögtön a reptérről máris elmentünk egy kisebb városnézésre. Este értünk a család lakásába,ami a 18. emeleten van, és megláttam a gyönyörű panorámát az egész városról akkor tátva maradt a szám. A kilátásban minden nap gyönyörködök még 1 hónap után is.

A hétvégém tele volt programokkal. Szombaton máris az Interact gyűlésen előadtam a prezentációmat Magyarországról, mely nagy sikert aratott. Aztán vasárnap elindult a focimeccs sorozat. Mivel 1 hónap alatt 6 focimeccsen voltam. Aztán a vasárnap estét a város tetején lévő kilátóban fejeztük be. A panoráma innen is olyan gyönyörű volt.

2016,07,22.

Megosztás a facebookon