Kedves olvasó,

Ebben a fejezetben el szeretném mesélni ezt a nehéz, de egyben nagyon jó hónapomat. Rengeteg minden történt, családváltás, a 18. szülinapom, karácsony távol az igazi családomtól, barátaimtól és a szilveszter.

Nah de kezdjük az elején...

December első hétvégéjén megünnepeltük a 18. szülinapomat még az első családommal. A szülinapomon kb. 40-en voltunk, rengeteg cserediák és a "nagyszüleim, unokatesóim" és még ismerősök. Ez a buli nem csak a szülinapom volt, hanem már a búcsúbulim is az első családtól, mert 5 napra rá cseréltem családot. A szülinap nagyon jól sikerült és nagyon jó érzés volt látni, hogy ezek az emberek az elmúlt 4 hónapban nagyon fontosak lettek nekem és ,hogy mennyi új ismerőst, barátot szereztem.

Következő héten, mikor elérkezett a családváltás ideje bevallom őszintén, soha nem gondoltam volna, hogy ezek az emberek, akik 5 hónappal ez előtt még ismeretlenek voltak számomra, és négy hónap elteltével meg már a második családomnak mondhatom őket. A cserélés délutánján ők elutaztak Ausztráliába egy hónapra, meglátogatni a fiukat, Danielt, aki már a 11. hónapját töltötte ott. Januárban meg én utazok a Brazil tengerpartra egy hónapra, szóval egy jó ideig nem látjuk egymást.

Nagyon érdekes dolog ez a családcsere, mert egy teljesen más szemszögből kezded látni a már megszokott környeztet. Teljesen új emberek vesznek körül, akik megint ismeretlenek és megint találkozok rengeteg új emberrel.

Ebben a családban senki nem beszél jól angolul, szóval ez nagyon jó nekem, mert itt jobban rá vagyok kényszerítve a portugálra. Két hét kellett hozzá, hogy összeszokjam a családdal és, hogy itt 24 órában csak és kizárólag portugálul tudok kommunikálni. De kellett ez a változás, mert nagyon szerettem az első családomat, de ott kevesebbet beszéltem velük portugálul. De úgy gondolom, hogy első családnak nem is kaphattam volna jobbat, mert az elején nagyon jó, hogyha valamit el kell intézni vagy meg kell oldani az első hónapokban akkor nem a nagyon kicsi portugál tudásommal kell kifejezni. De most már sokkal könnyebb, mert már elértem azt a szintet portugálból amikor már ki tudom fejezni magam és ez nagyon jó, hogy már mindenkivel tudok beszélni.

A karácsonyt egy másik városban töltöttük, mivel a host szüleim ott laktak és az egész család ott töltötte a karácsonyt együtt. Nagyon sok új embert ismertem meg, mivel az anyukának 3 tesója, az apukának meg 6, szóval elég nagy a család. Kb. 50 új ember 2 nap alatt, hát egy kicsit össze voltam zavarodva. Egyébként azt hittem, hogy jobban honvágyam lesz ebben az időszakban, de szerencsére nem volt vészes azért, mert semmit nem díszítettek fel karácsonyi díszekkel és, hogy végig 32fokos meleg  volt mind a három nap, aztán nem állítottak fel karácsonyfát sem. De az viszont nagyon érdekes, hogy 24-én este a karácsonyi vacsora előtt, az egész család megfogta egymás kezét és a nagyi imádságot mondott el.

Másnap a másik ágát a családnak mentünk meglátogatni. Karácsony előtt csináltam a családnak mézeskalácsot, mivel itt senki nem csinál ilyen fajta süteményt, 2 nap alatt kb. 150 db. mézeskalács elfogyott. Karácsonykor csináltam megint és hatalmas sikert aratott.

Az új évet meg egy mesebeli helyen töltöttük, az apuka tesójának a nyaralóházában. Rengeteg ilyen típusú  Condominium van Brazíliában, ahova az emberek hétvégéken kijönnek pihenni. A nagyvárosokban nem nagyon vannak kertes házak és ezért van ennyire sok Condominum, ahol egy elzárt területen 50-100 nyaralóház van elkerítve. A szilvesztert a családdal töltöttük és ami érdekes volt számomra, hogy itt nem énekelték a Himnuszt, éjfélkor mindenki koccintott és Feliz ano novo!!!(Boldog új évet) kívánt. Másnap reggel elmentünk a clubba ahol medencékben  ahol fürdeni lehetett. Nagyon élveztem, mert 35fok volt napközben január elsején.

A december nagyon gyorsan elment és rengeteg új élményben részesültem. Karácsonykor és szilveszterkor, amikor egy kicsit rám tört a honvágy, akkor csak arra gondoltam, hogy igen a mi szokásaink másak és hiányzik a karácsonyi fogás meg a családom, de az életem során még rengetegszer tudok enni bejglit és halászlevet, de így hogy 35 fokban, rövidnadrágban, nagyon kedves emberekkel és finom brazil ételekkel tölthetem el a karácsonyt , csak ez az egy lehetőség adódik az életemben. Szóval ezek után azt érzem, hogy nem is tölthettem volna jobb helyen el az ünnepeket.

Még egyszer nagyon szeretném megköszönni azoknak aki megadták ezt a hatalmas lehetőséget és ilyen fantasztikus 2016-os évem lehetett. De a 2017 még csak most kezdődik és ez az év lesz életem egyik legjobb éve, mert hat nap múlva elkezdődik a 28 napos Northeast túránk. Péntek reggel utazunk repülővel Brazília felső csücskébe ahonnan elkezdődik a túra. 28 nap alatt 50 cserediákkal egy buszon, meglátogatunk rengeteg várost és Brazília legszebb tengerpartjait és a túra végé meg hol máshol lehetne, mint Rio de Janeiroban. Ígérem, amint lesz elég időm küldök képeket.

Let's start my biggest adventure of my life.

 

Megosztás a facebookon

Kedves olvsaó,

nagyon régen nem írtam már blogot, de nagyon nehéz leülni a gép elé és csak írni ,írni azt a sok élményt amit én átélek. Nagyon nehéz megfogalmazni ezt az érzést és leírni magyarul. Ezt én sem hittem volna, de jelen esetben nehezemre esik magyarul beszélni, mivel napi 24 órában csak portugálul vagy angolul kommunikálok a körülöttem lévő emberekkel.

Novemberben egy hetet utaztam a családommal Rio de Janeiroba és Búziusba. Már egy hónapja vártam ezt az utazást, mert tudtam, hogy egy különleges városba megyünk és először fogom meglátni a tengert itt Brazíliában.

Sajnos az idő nem kedvezett nekünk Rioban, mert 3 napon keresztül esett az eső. Én azt hittem, hogy Rioban mindig jó idő van, de a fogadó családom elmondta, hogy októberben és novemberben nagyon nehéz kifogni olyan napokat amikor jó idő van. Szombaton délelőtt indultunk és kb. olyan 6 órás út Rio Belo Horizontetól. Amikor megérkeztünk rögtön a Copacabana és az Ipanema beach mellett mentünk el. Aztán egy isteni étteremben vacsoráztunk.

Másnap nyakunkba vettük a várost és reggel a Corcovadora mentünk ahol a Krisztus szobor áll. Olyan siklók visznek fel a hegyre, mint Budapesten a várhoz csak ez kb. 20 percig tart és közben meg olyan volt mintha  a őserdőbe mennénk, mert az eső miatt nagyon párás volt a levegő.

Délután a Museu de Amanha-ba (a jövő múzeumába) mentünk ami az Olimpiára épült és érdekes dolgokat mutattak be a globális felmelegedésről, az állatvilágról és a klímaváltozás veszélyeiről.

Hétfő reggel még elmentünk a Confeitaria Colomboba, ami egy gyönyörű kávézó a város centrumban.
 Nagyon felkapott a turisták körében, mert tipikus brazil péksütiket, kávét és persze mindenféle édességet lehet elfogyasztani ebben a csodás környezetben. De az eső miatt olyan szinten tele volt, hogy bent mozdulni nem lehetett, pedig egy hatalmas kávézó.

Aztán délután elindultunk a tengerhez. Késő este érkeztünk meg a kb. 3órányira lévő gyönyörű tengerparthoz. Másnap napsütésre keltünk fel, végre legalább itt jó időnk volt, ha már Rióban nem is.

A tenger gyönyörű kék volt és mivel hatalmas hullámok voltak a tengerpart tele volt szörfössel. A víz elég hideg volt, mert a Rio-hoz közeli tengerpartok mind lehülnek november környékén. A tengerparton minden percben egy árus ment el, folyamatosan valamit árultak: kókuszvizet, ruhákat, jégkrémet, főtt kukoricát és mindenféle tipikus brazil kaját.

Esténként bementünk a belvárosba vacsorázni, shoppingolni és megnézni a naplementét.

Az egész hét olyan gyorsan elment és nagyon jól éreztük magunkat.

Megosztás a facebookon

Kedves olvasó,

megint eltelt egy újabb hónap és azon kaptam magam, hogy elfeledkeztem beszámolni életem feledhetetlen pillanatairól nektek. Sokat gondolok rátok és bevallom őszintén néha nagyon elkap a honvágy és hiányzik az otthoni környezet, de közben meg élvezem ezt az "új életet" és fel sem bírom fogni ,hogy milyen gyorsan megy az idő. Nagyon sok régi cserediák mondta, hogy a harmadik hónap a vízválasztó ,mind nyelv szintjén és mind honvágy szintjén és tényleg így van. Ebben a hónapban volt a legnagyobb honvágyam és egyben ebben a hónapban fejlődtem a legtöbbet. Most már nagyon sok mindent megértek és már tudok beszélni is portugálul. Igaz ,hogy alap szinten , de a heti kétszer három óra portugálnak köszönhetően egyre jobb lesz.

Hát akkor menjünk vissza az időben...

• Szeptember utolsó hétvégéje:

Péntek reggel a családommal elutaztunk Tiradentes-be, ami egy gyarmat falu. Elég kicsi, de a falut körbeölelő hegyek és a falu hangulata valami lenyűgöző. Tele van jobbnál jobb éttermekkel, gyönyörű templomokkal és maga a hely azért ilyen különleges, mert a panoráma gyönyörű. Egyébként a faluban nem nagyon lehet autóval közlekedni és a faluban csak macskaköves utcák vannak. Pénteken a 3 órás út közben megálltunk egy városban ahol rocambolet(igazából piskótatekercs csak nem lekvárral hanem doce de leitevel, ami miatt sikkal édesebb) ettünk és délután megnéztük a nevezetességeket. Szombaton elmentünk vonatozni és egy tipikus Minas Gerais-i étteremben ebédeltünk. Vasárnap a hotelban teniszeztünk és hazautaztunk. Ami nagyon fura, hogy itt az autópályák olyan rossz minőségűek, semmi elválasztókorlát nincs a két sáv között és nagyon sok szerpentínes szakasz van az útban, ezért van az hogy a 200km-re lévő város is 3-4óra. Ez a megye az egyik legjelentősebb gazdasági központja Brazíliának, ezért rengeteg jelentős ásványkincsekkel megpakolt kamion megy az autópályákon.

• Október 8. 2.Orientáció:      

Ez az orientáció egy gyönyörű farmon volt megrendezve. Mindenki nagyon várta már ezt a napot, mert mindenki beszámolt egymásnak ez első benyomásról, a családról és az "ÚJ ÉLETÜNKRŐL". Olyan volt a találkozás, mintha a családunkkal találkoztunk volna. Mikor leszálltunk a buszról mindenki egymás nyakába ugrott. Délelőtt a kirándulásokról, a szabályokról beszélgettünk aztán szabad program volt, ahol mindenki játszott egy nagy körben egy labdajátékot, aztán medencéztünk és churrasco volt az ebéd (sült hús, rizs, bab és saláta igazából ez olyan, mint egy grill party). Délután szituációs feladatokat csináltunk aztán persze a szokásos zászlós képek és jött a búcsú pillanata,a mikor mindenki nagyon szomorú volt.

 

Megosztás a facebookon

Sziasztok,

ismét jelentkezem. Nagy kedvet kaptam azok után az íráshoz, amikor megláttam, hogy mennyien néztétek meg az eddigi bejegyzéseimet.

Ilyen jól még nem kezdtem a szeptembert, mint most. Mivel szeptember 2.-án reggel elutaztunk Sao Pauloba a családommal és a barátaikkal, ahol most egy belga cserediák van. Az út összesen 50 perc repülővel, de autóval meg 8 óra szóval egyszerűbb repülni. Már amikor megérkeztem Brazíliába akkor láttam,hogy Sao Paulo egy hatalmas város, de Amúgy nem tűnik fel, hogy sokkal több ember lakik itt, mint egész Magyarországon. A város igazi metropol, tele van nagyon magas épületekkel és igazából ez Brazília ipari és kereskedelmi központja.

Pénteken elmentünk egy football múzeumba, ahol még Puskásról is találtunk képeket. Aztán egy hatalmas piacot látogattunk meg, ahol olyan érdekes gyümölcsöket, zöldségeket és húsokat láttam, amit még soha az életben. Az a legviccesebb, hogy mikor megálltunk egy zöldséges előtt és kérdezgettem a családomtól, hogy mi ez kb. a negyedét ők sem ismerték. Délután még elmentünk egy kínai negyedbe, ami tele volt mindenféle ruhás, cipős, ékszeres, telefontokos bolttal. Itt volt az első olyan alkalom, ahol szorítanom kellett a táskát magamhoz, mert itt rengeteg érdekes ember volt.

A hétvégén velünk volt egy nagyon híres brazil TV riporter is, mert a másik család ismerte őt, így az egész hétvégét velünk töltötte. Vicces volt látni, hogy bárhova mentünk mindenhol fényképet akartak csináltak vele, én meg nem is ismertem eddig. De nagyon közvetlen és jó fej volt, még egy hűtőmágnest, meg egy pólót is kaptam tőle.

Aztán szombaton egy tipikus brazil étteremben ebédeltünk. A változatosság kedvéért húst, babot és rizst, de ezt máshogy készítették. Az étel neve feijoada, ami igazából egy babos marhapörkölt egy speciális kolbásszal és ezt "tepertővel", farofaval és persze rizzsel. Hát az biztos, hogy nem enném minden nap, de amúgy nagyon érdekes ízvilág.

 A szombati napot egy karaoke bárban zártuk. Nagyon féltem tőle, mert az én hangom borzalmas, de itt az emberek 80%-nak rossz hangja volt, így mindenki csak megjátszotta, hogy tud énekelni. De nem is ez volt hatalmas élmény, hanem az amilyen hangulatot csinált egy egyszerű tánctanár. Ebben a karaoke barban rengeteg terem van amit társaságok ki tudnak bérelni egy estére. Mi is kb. 25-en voltunk egy teremben. Ebben a kis teremben a tánctanár elkezdett nagyon durván táncolni és utána mindenki utánozta őt. Hihetetlen érzés volt,ahogy 25 ember egyszerre táncolt egy kis teremben.

Vasárnap elmentünk egy városnéző körútra a fogadó anyukám testvérével, mert ő és a családja Sao Pauloban élnek. A városközpontból a külvárosba vasárnap dugó nélkül 1,5 óra volt az út.  Aztán délután barbecue party volt az "unokatesóméknál". Aztán este 9-kor indult vissza a gép és csak 40 perc volt a repülési idő. De Sao Pauloban is és itt Belo Horizonteban is 1 órányira van a reptér. Szóval másnap reggel mindenki olyan álmos volt.

A hétvégén meg Maddy(Ausztrál cserediák) szülinapi partijára mentünk az összes cserediákkal a klubbomból. Nagyon nagy buli volt és az a legjobb, hogy itt "télen" is lehet medencézni, mert mindig annyira jó az idő.

 

Megosztás a facebookon

Sziasztok,

ismét jelentkezem Brazíliából. Lassan sikerül utolérnem magam a blogírásban.

Ebben a blogban azt szeretném elmesélni ami augusztus utolsó két hetében történt velem.

20-án szombaton hivatalosak voltunk egy zsidó ceremóniára. A fogadó szüleim megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e menni, mert ez nem egy szokványos esemény. Én persze igent mondtam és nem bántam meg, mert egy érdekes ünnepségen vehettem részt. A neve "Bar Mitzvah", ami azt jelenti, hogy a "parancsolatok fia". Ez az ünnep egy beavatási szertartás, ahol a 13 éves fiúkat avatják be. Az ünnepség a zsinagógában kezdődött, ahol rengeteg elegánsan kiöltözött ember vett részt. Aztán a templomi ceremónia után következett a party. Elmentünk egy gyönyörű étterembe, ahol úgy éreztem magam, mint egy esküvőn. Kb 150 ember egy étteremben, ahol 3 fogásos ebédet kaptunk. Itt Brazíliában az ebéd szó nem azt jelenti, hogy leülünk és egymás után esszük az összes fogást, hanem itt a fogások között kb. 1-2 órát várunk a következő fogásig. A fogások között beszélgetnek és táncolnak. A előétel rengeteg fajta tipikus brazil fogás volt. Aztán az előétel után az egész vendégsereg táncolt zsidó zenére és nagy buli volt. Az egész buli kb. 8 órán keresztül tartott és tényleg olyan volt, mint egy esküvőn. Nagyon jól éreztem magam, rengeteg új barátját ismertem meg a családomnak és nagyon nagy élmény volt látni egy ilyen érdekes ceremóniát.

Aztán a következő héten néhány cserediákkal elmentünk a központba vásárolni, acait enni és a városban sétálni. Nem sok európai ismert márka van itt a plázákban és megállapítottuk a többi cserediákkal, hogy itt az üzletek 80%-ban csak elegáns ruhákat lehet kapni.

Augusztus utolsó hétvégéjén az osztálytársam barbecue és farewell partijára mentem. Larissa, akivel nagyon jól kijöttem az osztályban, elutazott 3 hónapra Angliába. A barbecue party itt abból áll, hogy a nagy apatrmanházak aljában van egy konyha egy hatalmas grillel és a család szakácsa egész délután süti a steaket és a vendégek meg csak beszélgetnek és esznek. Hasonlít az otthoni grill partikra, csak itt nem esznek mást csak húst, húst és húst.

Az iskolában minden második héten van főzőtanfolyam, ahol minden alkalommal valamilyen ország ételeit készítjük el. Azon a héten Argentin ételeket készítettünk. Az előétel egy hússal töltött tészta volt, aztán steak és rizzsel és a desszert meg keksz közé Doce de Leitet töltöttünk és belemártottuk csokiba. Nagyon jó volt és minden óra után a szakács ideadja a receptet. Ha hazamegyek a legjobb ételeket elkészítem nektek.

Aminek nagyon örülök, hogy ilyen nagy klubba kerültem, ahol 7 cserediák van.  A városban meg majdnem 15-en vagyunk. Szóval nagyon jó, hogy ennyi cserediák van itt, mert minden héten többször is találkozunk. Az összes cserediák nagyon jó fej. Az a legjobb, hogy mindenki ugyanabban a szituációban van és szerintem ezért van az, hogy ilyen jól kijövünk egymással.

Augusztus 31.-én volt a Rotaryban az összes cserediák bemutatása. Mivel eddig csak Interactba jártunk a velünk egykorúakkal. A Rotaryban meg csak felnőttek és idősek járnak, ezért nekünk nem kell gyakran járni. A gyűlésen minden cserediáknak be kellett mutatnia egy prezentációt arról amit az első egy hónapban tapasztalt.

Megosztás a facebookon

Ola,

Ebben a bejegyzésben az iskolát és a családi programokat szeretném bemutatni.

Az iskola azon a héten már elkezdődött amikor megérkeztem, de mivel az első héten az orientációra jártunk, így nem kellett suliba mennünk. Az suli kb. 5 percnyire van tőlünk, ezért legalább nem kell olyan korán kelnem. Brazíliában az iskola vagy 7-kor vagy 7:15-kor kezdődik. Ez elég korai szerintem, de sokkal hamarabb is végeznek, mint otthon. Minden nap 6 órám van és egy óra 50 perces, tehát minden nap 12:35-kor végzek. Sokkal jobb itt az iskolai rendszer, mint nálunk. Ami viszont rossz pont, hogy nincsenek szünetek az órák között, csak egy szünet 10 órakor. Látva a testvéreimet, akik egyébként egy másik suliba járnak, nincsenek úgy leterhelve, mint mi. A délutánjuk szabad és nem kell folyton tanulniuk, mert a vizsgák csak bizonyos heteken vannak.

Az én iskolám egy kis iskola, ahol vannak nagyon kicsik és nagyok is. Az iskolából gyönyörű a kilátás a városra. Már az első nap rengeteg barátot szereztem. Nem volt nehéz, mivel mindenki nézett, hogy ki ez a furcsa lány és aki egy kicsit is tud angolul az odajött hozzám. Az osztályomban volt egy nagyon rendes lány akinek köszönhetem az első hét nehézségeinek a megoldását. De sajnos  Larissával csak 2 hetet töltöttünk együtt, mivel ő meg ment  3 hónapra Angliába, de ezalatt a két hét alatt is rengeteget segített. Az iskolában nehéz megérteni a tanárokat, mert túl gyorsan beszélnek, de már az elmúlt egy hónap alatt rengeteget fejlődtem. Például a matekot és a földrajzot értem, a többi meg elég nehéz. Az iskolában nagyon sok barátom van, idősebbek és kisebbek egyaránt. A szünetben mindig valakivel beszélgetek. Már az első héten az iskolával elmentünk egy sport klubba, ahol egy napon keresztül szinte csak röplabdáztunk. Aztán pénteken Larissa elhívott, hogy menjek már el vele és a tesójával moziba. Először csak néztem, hogy hogy fogok én portugálul filmet nézni, de mint kiderült, itt minden film angolul megy csak portugál felirattal. Meglepődtem magamon, hogy mennyire jól megértettem angolul a filmet. Aztán elmentünk ACAI-t enni. Az acai olyan mintha jégkrémet ennél csak eközben ez egy gyümölcs amit általában granolával ás banánnal esznek. Elég fura az íze, de mindenki azt mondja, hogy minél többet eszel belőle annál jobb.

A hétvégén elmentünk egy gyönyörű parkba ahol rengeteg fajta pálmafa és növény van. A park hatalmas ezért gyakran golfkocsival mentünk a kiállítások között, mert nem bírtunk annyit sétálni amekkora a park.

A második héten szerencsére jött egy német cserediák az osztályomba, aki egy kicsit zárkózott, de legalább nem csak én vagyok a suliban a "furcsa".

Úgy gondolom, hogy jobb családhoz nem is kerülhettem volna, mindenki nagyon kedves és segítőkész. Rengeteg programot csinálnak nekem és rengeteg ismerőssel találkoztam, aminek köszönhetően soha nem unatkozok. Szerintem ezért is van az, hogy nincs nagy honvágyam. Néha nagyon hiányzik mindenki, de akkor belegondolok, hogy ha nem jöttem volna el otthonról, akkor nem szereznék ennyi barátot a világ minden pontjáról és otthon soha nem lenne ennyi élményben részem, mint itt.

Köszönöm a Rotary-nak és a családomnak, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget!!!

Megosztás a facebookon