Sziasztok,

ismét jelentkezem. Nagy kedvet kaptam azok után az íráshoz, amikor megláttam, hogy mennyien néztétek meg az eddigi bejegyzéseimet.

Ilyen jól még nem kezdtem a szeptembert, mint most. Mivel szeptember 2.-án reggel elutaztunk Sao Pauloba a családommal és a barátaikkal, ahol most egy belga cserediák van. Az út összesen 50 perc repülővel, de autóval meg 8 óra szóval egyszerűbb repülni. Már amikor megérkeztem Brazíliába akkor láttam,hogy Sao Paulo egy hatalmas város, de Amúgy nem tűnik fel, hogy sokkal több ember lakik itt, mint egész Magyarországon. A város igazi metropol, tele van nagyon magas épületekkel és igazából ez Brazília ipari és kereskedelmi központja.

Pénteken elmentünk egy football múzeumba, ahol még Puskásról is találtunk képeket. Aztán egy hatalmas piacot látogattunk meg, ahol olyan érdekes gyümölcsöket, zöldségeket és húsokat láttam, amit még soha az életben. Az a legviccesebb, hogy mikor megálltunk egy zöldséges előtt és kérdezgettem a családomtól, hogy mi ez kb. a negyedét ők sem ismerték. Délután még elmentünk egy kínai negyedbe, ami tele volt mindenféle ruhás, cipős, ékszeres, telefontokos bolttal. Itt volt az első olyan alkalom, ahol szorítanom kellett a táskát magamhoz, mert itt rengeteg érdekes ember volt.

A hétvégén velünk volt egy nagyon híres brazil TV riporter is, mert a másik család ismerte őt, így az egész hétvégét velünk töltötte. Vicces volt látni, hogy bárhova mentünk mindenhol fényképet akartak csináltak vele, én meg nem is ismertem eddig. De nagyon közvetlen és jó fej volt, még egy hűtőmágnest, meg egy pólót is kaptam tőle.

Aztán szombaton egy tipikus brazil étteremben ebédeltünk. A változatosság kedvéért húst, babot és rizst, de ezt máshogy készítették. Az étel neve feijoada, ami igazából egy babos marhapörkölt egy speciális kolbásszal és ezt "tepertővel", farofaval és persze rizzsel. Hát az biztos, hogy nem enném minden nap, de amúgy nagyon érdekes ízvilág.

 A szombati napot egy karaoke bárban zártuk. Nagyon féltem tőle, mert az én hangom borzalmas, de itt az emberek 80%-nak rossz hangja volt, így mindenki csak megjátszotta, hogy tud énekelni. De nem is ez volt hatalmas élmény, hanem az amilyen hangulatot csinált egy egyszerű tánctanár. Ebben a karaoke barban rengeteg terem van amit társaságok ki tudnak bérelni egy estére. Mi is kb. 25-en voltunk egy teremben. Ebben a kis teremben a tánctanár elkezdett nagyon durván táncolni és utána mindenki utánozta őt. Hihetetlen érzés volt,ahogy 25 ember egyszerre táncolt egy kis teremben.

Vasárnap elmentünk egy városnéző körútra a fogadó anyukám testvérével, mert ő és a családja Sao Pauloban élnek. A városközpontból a külvárosba vasárnap dugó nélkül 1,5 óra volt az út.  Aztán délután barbecue party volt az "unokatesóméknál". Aztán este 9-kor indult vissza a gép és csak 40 perc volt a repülési idő. De Sao Pauloban is és itt Belo Horizonteban is 1 órányira van a reptér. Szóval másnap reggel mindenki olyan álmos volt.

A hétvégén meg Maddy(Ausztrál cserediák) szülinapi partijára mentünk az összes cserediákkal a klubbomból. Nagyon nagy buli volt és az a legjobb, hogy itt "télen" is lehet medencézni, mert mindig annyira jó az idő.

 

Megosztás a facebookon