Ola,

Ebben a bejegyzésben az iskolát és a családi programokat szeretném bemutatni.

Az iskola azon a héten már elkezdődött amikor megérkeztem, de mivel az első héten az orientációra jártunk, így nem kellett suliba mennünk. Az suli kb. 5 percnyire van tőlünk, ezért legalább nem kell olyan korán kelnem. Brazíliában az iskola vagy 7-kor vagy 7:15-kor kezdődik. Ez elég korai szerintem, de sokkal hamarabb is végeznek, mint otthon. Minden nap 6 órám van és egy óra 50 perces, tehát minden nap 12:35-kor végzek. Sokkal jobb itt az iskolai rendszer, mint nálunk. Ami viszont rossz pont, hogy nincsenek szünetek az órák között, csak egy szünet 10 órakor. Látva a testvéreimet, akik egyébként egy másik suliba járnak, nincsenek úgy leterhelve, mint mi. A délutánjuk szabad és nem kell folyton tanulniuk, mert a vizsgák csak bizonyos heteken vannak.

Az én iskolám egy kis iskola, ahol vannak nagyon kicsik és nagyok is. Az iskolából gyönyörű a kilátás a városra. Már az első nap rengeteg barátot szereztem. Nem volt nehéz, mivel mindenki nézett, hogy ki ez a furcsa lány és aki egy kicsit is tud angolul az odajött hozzám. Az osztályomban volt egy nagyon rendes lány akinek köszönhetem az első hét nehézségeinek a megoldását. De sajnos  Larissával csak 2 hetet töltöttünk együtt, mivel ő meg ment  3 hónapra Angliába, de ezalatt a két hét alatt is rengeteget segített. Az iskolában nehéz megérteni a tanárokat, mert túl gyorsan beszélnek, de már az elmúlt egy hónap alatt rengeteget fejlődtem. Például a matekot és a földrajzot értem, a többi meg elég nehéz. Az iskolában nagyon sok barátom van, idősebbek és kisebbek egyaránt. A szünetben mindig valakivel beszélgetek. Már az első héten az iskolával elmentünk egy sport klubba, ahol egy napon keresztül szinte csak röplabdáztunk. Aztán pénteken Larissa elhívott, hogy menjek már el vele és a tesójával moziba. Először csak néztem, hogy hogy fogok én portugálul filmet nézni, de mint kiderült, itt minden film angolul megy csak portugál felirattal. Meglepődtem magamon, hogy mennyire jól megértettem angolul a filmet. Aztán elmentünk ACAI-t enni. Az acai olyan mintha jégkrémet ennél csak eközben ez egy gyümölcs amit általában granolával ás banánnal esznek. Elég fura az íze, de mindenki azt mondja, hogy minél többet eszel belőle annál jobb.

A hétvégén elmentünk egy gyönyörű parkba ahol rengeteg fajta pálmafa és növény van. A park hatalmas ezért gyakran golfkocsival mentünk a kiállítások között, mert nem bírtunk annyit sétálni amekkora a park.

A második héten szerencsére jött egy német cserediák az osztályomba, aki egy kicsit zárkózott, de legalább nem csak én vagyok a suliban a "furcsa".

Úgy gondolom, hogy jobb családhoz nem is kerülhettem volna, mindenki nagyon kedves és segítőkész. Rengeteg programot csinálnak nekem és rengeteg ismerőssel találkoztam, aminek köszönhetően soha nem unatkozok. Szerintem ezért is van az, hogy nincs nagy honvágyam. Néha nagyon hiányzik mindenki, de akkor belegondolok, hogy ha nem jöttem volna el otthonról, akkor nem szereznék ennyi barátot a világ minden pontjáról és otthon soha nem lenne ennyi élményben részem, mint itt.

Köszönöm a Rotary-nak és a családomnak, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget!!!

Megosztás a facebookon